Az orvosok úgy döntöttek, hogy eljött az idő, hogy levegyék a nőt a lélegeztetőgépről. A férje előrehajolt, hogy elbúcsúzzon tőle, de ekkor észrevett valamit, amitől megállt a szíve.
– Uram, nagyon sajnálom – mondta halkan az orvos. – De a felesége valószínűleg soha többé nem fog felébredni. Túl sok fájdalma van. Szükségünk van az ön aláírására, hogy kikapcsoljuk a gépeket.
A férfi szemét könnyek töltötték meg, miközben a feleségére nézett.
– Doktor… de hát nincs legalább egy apró esély? Talán várnunk kellene?
Az orvos megrázta a fejét.
– Nincs remény. Már csak a gépek tartják életben. Tudom, mennyire szereti őt… de higgye el, így csak a szenvedését hosszabbítjuk meg. El kell engednie.
Ezek a szavak halálos ítéletként hatottak. Jobban szerette őt, mint bármit a világon. A baleset óta az egész élete megváltozott. Két hónapon át egy pillanatra sem hagyta magára – az éjszakákat is a kórházban töltötte, fogta a kezét, és történeteket suttogott neki otthonukról, a gyerekeikről, a közös jövőjükről.
Otthon két kisfiú kérdezte tőle minden nap:
– Apa, fel fog ébredni anya? Visszajön hozzánk?
És a könnyein át mindig így felelt:
– Persze, fiúk. Hinnünk kell benne.
De napról napra gyengült a hite. Végül az orvosok kimondták a végső ítéletet. A keze remegett, miközben aláírta a papírokat. A gépeket kikapcsolták. Egy éles sípolás töltötte be a szobát, majd elviselhetetlen csend következett.
Erősen szorította a felesége kezét, megcsókolta az ujjait, és suttogta:
– Mindig szeretni foglak. Te vagy a legjobb feleség és anya. Most már pihenj, drágám. El fogom mondani a gyerekeinknek, milyen csodálatos anyjuk volt.
Előrehajolt, hogy megcsókolja a homlokát… és megdermedt. A szeme rémülten tágra nyílt. Valami hihetetlen történt.
A nő mellkasa megmozdult. Először gyengén, majd a légzése egyre erősebb, mélyebb és szabályosabb lett. A gépek már ki voltak kapcsolva, de ő önállóan lélegzett.
– Ez… ez lehetetlen… – suttogta az egyik orvos.
De valóság volt. A teste nem adta fel. Harcolt.
A férfi zokogva tört ki, átölelte a kezét és kiáltotta a nevét.
– Drágám, visszatértél! Tudtam, hogy erős vagy. Mindig hittem benned!
Az orvosok sietve ellenőrizték az életfunkcióit és megkezdték a sürgősségi ellátást. Hosszú és nehéz út állt előtte, de csoda történt: még élt.
Hetekkel később kinyitotta a szemét. A tekintete gyenge volt, de szeretet és élet sugárzott belőle.
A férfi megfogta a kezét, és könnyek között mosolygott.
– Isten hozott itthon, szerelmem.
