A 2A219-es járat 1983. december 4-én tűnt el egy északi szélességi körök feletti repülés során. A fedélzeten 150 ember tartózkodott. A személyzet utolsó rádiójele 23:47-kor szakadt meg. Ezt követően a repülőgép mintha feloldódott volna a jeges égboltban. A kutatások több hónapig tartottak, ám az extrém időjárási körülmények és az akkori technikai korlátok lehetetlenné tették a becsapódás pontos helyének meghatározását.
A kutatók végül felfedezték a régóta elveszett repülőgépet az északi-sarki jégben, és amit a kabinban találtak, valódi tudományos áttöréssé vált.
Közel negyven éven át a roncs több méternyi jég alatt rejtőzött. 2024 januárjában műholdfelvételek egy rendellenességet észleltek — egy fémes tárgyat a jég felszíne alatt. A koordináták elemzése után expedíciót szerveztek.
40 év kutatás után a repülőgépet végül megtalálták, és amit a tudósok a kabinban felfedeztek, megrázta az egész tudományos közösséget 😨😱. A gép körülbelül 24 méterrel a jég alatt feküdt. A törzs belsejében a hőmérséklet –38 °C körül maradt, így a kabin egyfajta „időkapszulává” vált.
A kutatók megtalálták az utasok személyes tárgyait, poggyászokat, gyermekjátékokat és dokumentumokat. Különös érdeklődést váltott ki az egyik légiutas-kísérő naplója, amelyet több napon át írt a kényszerleszállás után.
A feljegyzések szerint néhány utas túlélte a balesetet, és megpróbált túlélési rendszert kialakítani az extrém hidegben. Előkerültek az orvos egészségügyi jegyzetei, az élelmiszer-elosztási tervek, valamint a kapitány feljegyzései a személyzet állapotáról is. Ezek lehetővé tették az események első óráinak és napjainak rekonstruálását.
A fekete dobozt a törzs fő részétől elkülönülve találták meg. A vizsgálat szerint a repülőgép körülbelül 10 500 méteres magasságban extrém turbulenciába került. A hirtelen hőmérséklet-változások intenzív jégképződést okoztak a hajtóműveken.
Ezzel egyidőben szerkezeti túlterhelés lépett fel, és a személyzet elvesztette az irányítás képességét.
A szakértők szerint a katasztrófa egy ritka légköri jelenség és a repülőgép technikai sérülékenységének kombinációja volt.
Az expedíció során jegesmedve-családot is megfigyeltek a tábor közelében, ami megnehezítette a munkát és további biztonsági intézkedéseket igényelt. A szakértők azonban megjegyezték, hogy az állatok óvatosak maradtak, és nem közelítették meg veszélyesen az embereket.
A 2A219-es járat felfedezése lezárta a XX. század végi repüléstörténet egyik legrejtélyesebb fejezetét. Az összegyűjtött adatok hozzájárultak az extrém légköri folyamatok repülésre gyakorolt hatásának jobb megértéséhez, és új biztonsági ajánlások alapjául szolgáltak az északi régiókban történő repülésekhez.
