Találtam furcsa kis fehér golyókat a 15 éves fiam hátizsákjában: azt mondja, csak cukorkák, de nem hiszek neki…
Amikor este pakoltam el a 15 éves fiam iskolatáskáját, nem vártam semmi szokatlant. Csak ki akartam dobni a szemetet és rendbe tenni mindent, mert mindig csak odadobta a táskáját valahova, mondván, majd később elrakja. De ezúttal a kezem a könyvek alatt egy szorosan összegyűrt fehér papírcsomagra esett.
Eleinte tényleg azt hittem, hogy csak szemét. A papír annyira összegyűrődött, hogy úgy tűnt, mintha sietve elrejtették volna, hogy senki ne vegye észre. Már épp ki akartam dobni, amikor hirtelen éreztem, hogy valami van benne. Óvatosan kinyitottam a papírt — és mozdulatlanul álltam.
Belül apró fehér golyók voltak, pontosabban szabályos, ovális, sima, furcsa, mesterségesnek tűnő formák. Nem voltak teljesen egyformák, de nagyon hasonlítottak egymáshoz. Fehérek, mattak, nedves és kellemetlen szaguk volt, ami azonnal zavarni kezdett. Ezek biztosan nem cukorkák, tabletták vagy átlagos édességek voltak.
Ekkor lépett be a szobába a fiam. Megmutattam neki, mit találtam, és megkérdeztem, mi ez. Először meglepődött, majd gyorsan elfordította a tekintetét, és túl nyugodtan azt mondta, hogy csak cukorkák, amiket a másik osztály fiúi adtak neki.
A hangjából azonnal tudtam, hogy hazudik. Túl közönyösen beszélt, mintha előre megírta volna a válaszát, és remélte, hogy nem teszek több kérdést.
Fogtam egyet a kis fehér golyók közül, és újra megnéztem. Egyáltalán nem hasonlított cukorkára. Nem volt rajta édes bevonat, sem édes illat, még csak kemény héj sem.
Ekkor már nem bírtam tovább: fogtam egy szalvétát, és óvatosan nyomtam rá, hogy lássam, mi van belül. A héj kipattant, és egy hideg borzongás futott végig rajtam.
Belül nem az volt, amitől tartottam — és ez egyáltalán nem tette kevésbé ijesztővé a dolgot, épp ellenkezőleg.
Tojások voltak. Igazi tojások egy bizonyos lénytől. Nem tudtam azonnal megszólalni, csak néztem a fiamat, és ő megértette, hogy nincs értelme tovább titkolni az igazságot.
Kiderült, hogy a párhuzamos osztály fiúk nem adták neki ezeket a tojásokat ok nélkül. Az egyikük gyíkokat tartott otthon, és, ahogy később kiderült, már egy ideje hordta az iskolába a tojásaikat.
Megmutatta néhányaknak, másoknak mutogatta, sőt, el is adta néhány diáknak. Tinédzserek számára mindez valami furcsa szórakozásnak tűnt. A fiam is bevonta magát. Kíváncsi lett, hogyan kel ki egy kis lény a tojásból, és úgy döntött, otthon felneveli őket, anélkül, hogy bárkinek szólna.
Bevallotta, hogy a szobájában akarta elrejteni őket, és várni, míg valamelyik kikel. Már utána is nézett az interneten, hogyan lehet melegen tartani, hová kell tenni a tojásokat, és mivel kell etetni a kicsiket.
Mindezt olyan furcsa lelkesedéssel mesélte, mintha ártalmatlan kísérletről lenne szó, nem élő hüllőkről, akik bármikor felbukkanhatnak nálunk. 😨🦖
